Jacobsen, Rolf: Brev til lyset

Morgenens papir er veldig foldet ut
på jorden, det er en ny dag
og en traktor som alt er fremme med sin
klumpete neve
og skriver et brev til lyset, hver bokstav
brummer den høyt for seg selv, for det har
meget å si
at alt kommer med, både tordnen og biene,
maurveien som har strukket ut sin lille
silkefot i gresset, vår fred
og den uro vi har med alt, skal den ha med.

Store fuktige linjer og en langsom hånd
som ryster svært men nu er alt sagt,
siden er full og alt legges åpent frem
som et brev til ingen, plogenes brev
til lyset som den kan lese som vil.

Szétterítve a földeken a reggel
papírja óriási, kezdődik az új nap
s egy traktor kint is van már
és csomós öklével
levelet ír a fénynek, minden egy betűt
hangosan dörmögve magának,
nagyon fontos,
hogy minden belekerüljön, égzengés, méhek,
füvek közt hangyák húzta selymes,
kicsi ösvény, békességünk is,
meg a dolgok miatt érzett nyugtalanságunk.

Nedves, hosszú sorok és lassú kéz,
remeg erősen, de minden kimondva már,
tele az oldal s kiterítve nyíltan,
megcímzetlen levél, az ekék levele
a fénynek; olvassa, aki akarja.