Jacobsen, Rolf: Et dikt som er en skog

-ikke en hel skog
men en ganske liten skog
egentlig bare et tre
egentlig bare vinden i et tre
men hvem skriver om det
på dommedag?

Idag er et tre
noe å gjemme seg bak
eller å henge seg i
og å skytes ved.

Et tre fullt av regn som blod
og ennå et tre
fullt av sne.

Et tre og et tre
og tre trær til. Dit kom
en fugl en gang
og fylte med sang
mitt tre
så kom det sne.

Trær, trær
så mange tusen de er
-skurtømmer, slip og props, en hær
-le grand armé -
hornblåst i sønnavær
fra Vladivostok og kloden rundt
til Kirkenær.

Vindene bærer langt
luften av tykke klær,
kamfer og terpentin, det er
godt for så mangt.

Fuglekvink, vintersne
-elgespor kan vi se
under tre efter tre

-som vi kan henge oss i
eller skytes ved.

- nem nagy erdő,
csak egy egész kicsi,
sőt csak egyetlenegy fa,
sőt csak a szél a fában,
de ítéletnapon
ki írna erről?

Ma fa a fa,
hogy mögéje elbújjunk
vagy fölakasszanak rá
s tövénél agyonlőjenek.

Fa, esővel tele, akárha vérrel,
s egy másik fa,
hóval tele.

Fa és még egy fa,
és három fa még. Madár
jött egyszer
s fámat dallal
töltötte be,
majd hó jött.

Fák, fák,
oly sok-sok ezer
- épület-, talp- és támaszfák hada
- le grand armé –
kürtszó tavaszidőn, mely
Vlagyivosztoktól körül a földgolyón
egészen Kirkenaerig hangzik.

A szél súlyos köpönyege
messzire viszi a légben
kámfor és terpentinillatuk,
mely oly jólesőn elárad.

Madárdal, téli hó
- sorban a fák alatt
jávorszarvas-nyomok

- akaszthatjuk rájuk magunkat
vagy agyonlőhetnek tövüknél.