Johannesen, Georg: Állítsátok meg az éjt (Stans natten Magyar nyelven)

Den ene av rødfargene nå
når solen er skjult av en kveldssky
kommer ikke fra solen
men fra en brennende by
Det ene i rekken av måkeskrik
vi nettopp hørte
kom ikke fra den unge brune
heller ikke fra
den andre nesten hvite måken
men fra et lite barn

Du la din hånd mot mitt hjerte
men noen av slagene du merket
ujevnt der inne
var ikke mine
men truede menneskers
Verden er nå så liten
Utenfor skyenes gardiner
blåser kald vind fra
grensene hvor natten venter
klar til å komme nærmere

Men du
min venn og søster
med menneskeansikt
vendt mot meg
med menneskeblikk
vergeløst skjønt:

Den brennende byen
er ennå ikke vår
Det barnet de dreper
ikke det du bærer
De truede menneskene
ennå ikke oss

A piros sugarak közül az egyik
minthogy esti felhők mögé bújt a nap
nem a napból
egy égő városból fakadt
A sirályvijjogások közül az egyik
mely imént csapódott fülünkbe
nem abból az ifjú barna sirályból
nem is abból a másik
csaknem-fehér sirályból szakadt ki
hanem egy kisgyerekből

Kezedet szívemre helyezted
aritmiás verései közül
némelyik
nem az enyém volt
hanem a bajbajutottaké
Olyan kicsiny lett mára a világ
A felhők függönyén túl
hideg szél fúj
a zugokból hol leskel az éj
készen arra hogy közelebb lopakodjon

De tudod-e
emberarcú
barátom nővérem
ki felém fordítod
védtelenül szép
emberi tekinteted:

Még nem a mi városunk
borult lángba
Még nem te hordod
a gyermeket kit ölnek
Még nem mi vagyunk
a bajbajutottak