Skrede, Ragnvald: Reven

Ein smell.
Og reven sat fast i glefsa.

Eit dyr i naud bed ikkje til Gud?
Ikkje til Gud nei.
Men den ytste samling
av gløggskap og vilje
og nervar og musklar
er ei bøn.

Fyrst pintest han
lenge.
Så slo han ein eldring
om resten av livet sitt,
læste tennene,
beit av seg foten.

Sidan var han
meir konsentrert rev
enn andre revar.
Vilt og vondt var hans liv i eldringen,
ring hans jakt,
stutt hans nye veidardag.

Men ut av hans inste revehått
voks det ein tenkt labb,
og måten han tok seg fram på
til han endeleg kraup inn i urda for godt
var hans og ingen annans.

Egy csattanás.
S a róka a csapda foglya.

Az állat ilyenkor az Úrhoz esd-e?
Nem, az Úrhoz nem.
De ész, akarat,
ideg és izom
irtózatos összefogása
ima.

Előbb soká
lihegett.
Majd tűzgyűrű csapott föl
maradék élete körül:
összecsikarta fogát,
s lábába harapott.

Később
minden rókánál
koncentráltabb róka lett.
Vad tűzgyűrűbe zuhant,
kín és iszony
égő forgatagába.

Még rókatudata mélyén
kinőtt egy ép láb,
s végső erejével
a görgetegre mászott.
De ez csak tőle tellett, senki mástól.