Welhaven, Johan: Norvégia hajnala 76. (Norges Dæmring 76. Magyar nyelven)

O, mangt et Gny, og mange vrede Klager,
Der bryde frem i stormende Bombast,
Naar Landet rammes af et Øiekast,
Et listigt Smiil fra Politikens Drager,
 
Er tomme Ord og løierlige Sager,
For Folket føler sig i Sadlen fast.
Og skyder sikkert, hugger djærvt og hvast.
Og vinder Kornet af sin egen Ager.
 
Thi om man Loven selv ved Altret vier.
Det kan ei værne den mod Brist og Farer,
Mod Lumskheds Rænker, eller Vældens Skaft;
 
Den stærkeste af alle Garantier,
Der evig frist og sikker sig bevarer,
Maa Norge vinde i sin egen Kraft.

Ó, mily viharzó szóözön dagálya,
tülekvés, mérges panasz árja dúl,
ha az országra röhög pimaszul
a politika torz sárkány-pofája,
 
s mily nevetséges e sokfajta lárma,
amíg nyergében bizonytalanul
inog a nép, kapál, s földjén nem úr,
saját szántóján nem nő gabonája.
 
Lenne a törvény: jog mindenkinek –
sújthatnák úgy is viszályok, veszélyek,
alantas ármány, hatalom nyila –
 
ami örökre frissen őrzi meg,
a biztosítékot önerejének
mélyében lelje meg Norvégia!