Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wildenvey, Herman: Dal (Vise Magyar nyelven)

Wildenvey, Herman portréja

Vise (Norvég)

Og jenten kveldet på Dommerkollen!
Du slette tid!
Og gutten skar over sommervollen
og over gjerder og gjennom grinden
så full av villskap og lett som vinden
og like dit.
 
Ho ho, nu skal det bli gang i knarken,
han, jentens far!
Og gutten sprang, så det sang i marken,
og gjemt derinne i bjerkestammers
så lunt i ly lå jo jentens kammer…
Og dit det bar.
 
Å vågn, du jente, og slipp meg inn,du!
Han banket på.
Og der kom åpent et lite vindu.
Og opp han svang sig, og inn han tvang sig…
Skjønt mørket rådde, en seng han nådde
så stilt på tå.
 
Da ble han plutselig tatt i nakken
og utfor satt!
Han gol av skrekk, da han datt i bakken.
Og bonden storlo, så huset rystet,
mens gutten galen med knokler krystet
tok foten fatt.
 
Det var så kjærlig en sansekake,
en kur, som svei.
Og mer enn ungdommens dansevake
han husket knarken på Dommerkollen
og jentejakten på sommervollen
i all sin tid.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://dagensdikt.blogspot.hu

Dal (Magyar)

A dommerkolleni lány elaludt!
Szép májusi est!
S a legény, kikerülve a kerti kaput,
átbújt a sövényen, által a kerten,
futott szélkönnyeden és elepedten
hozzá egyenest!
 
De a lány öregapja, hohó! az öreg
kinyitotta szemét!
A legény ugrott és lopva szökellt
a fehér rejtekbe, a nyírfa-homályba,
honnét nincs messze a lányka szobája…
hogy elérje a célt!
 
Ébredj, kicsi lány, engedj be, te szép!
Kopogott a legényt,
s tárultak az ablak szárnyai szét.
Mászott sebesen, majdhogy belefáradt…
Sötét volt bár, meglelte az ágyat
lábujja hegyén!
 
E percben erős kéz csípte fülön,
s kidobta a gazt!
Felüvöltve fenékre esett a füvön.
Öblös nevetés harsant fel a házban,
ült kint a legény az öklét rázva,
s bosszút forralt.
 
Azóta megédesedett a pofon,
emléke zenél!
Ma nem venné a legény se zokon…
És a dommerkolleni lányt, meg a fenti
ravasz, ősz öreget soha el se felejti,
valamíg csak él.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bernathistvan.hu

minimap