Słowacki, Juliusz (1809–1849) Művek Bibliográfia   hu pl

Életrajz

Juliusz Słowacki (1809–1849) költő, drámaíró a lengyel romantika egyik legnagyobb alakja. Jogot végzett a vilna egyetemen. Rövid ideig a varósi államkincstár hivatalnokaként dolgozott. Az Oroszország elleni felkelés kitörése után a felkelő kormány diplomáciai futárjaként Londonba utazott, a felkelés bukása után pedig csatlakozott a párizsi Nagy Emigrációhoz. Három verseskötete jelent meg. Mickiewiczcsel ellentétben nem az átélt élményeket használta fel irodalmi műveiben, hanem olvasmányaiból és álomképeiből merített.
1833-tól 1836-ig Svájcban élet, nagy mértékben támaszkodott színházi élményeire, maga is kiváló drámákat és színpadi műveket írt, ilyenek például a Kordian (1834), a Balladyna (1834), a Mazepa (1839), a Lilla Weneda (1839). 1836-ban Rómába utazott, innen kelt útra Görögország, Egyiptom és Palesztina felé. A görögországi utazás ihlette Agamemnón sírja című költeményét, amelyben a görög és a lengyel sors között von párhuzamot.
1847-ben jelent meg Király-szellem című poémájának első része, amely a Szellem vándorlását jeleníti meg, míg az európai civilizáció évszázadain keresztül életre kelti a hadvezérek, királyok és szentek alakjait.
„Słowacki élete nem bővelkedett eseményekben, kizárólag az alkotómunkának szentelte. Amikor negyvenévesen meghalt, hatalmas költői életművet hagyott maga után. Alkotóművészetének utolsó szakaszában átlépett a romantika határán, igazi szimbolista költő lett, aki saját misztikus költészettani doktrínát teremtett, mely a vers zenéjén és képein keresztül ragadja meg a kimondhatatlant” – írta róla Czesław Miłosz.