Witkiewicz, Stanisław Ignacy (1885–1939) Művek Bibliográfia   hu pl

Életrajz

Stanislaw Ignacy Witkiewicz (1885–1939) prózaíró, drámaíró, festő Zakopanéban nevelkedett, korán felébredt érdeklődése a zene, a festészet, az irodalom és a fényképezés iránt. 1905-től a krakkói Képzőművészeti Akadémián tanult, utazásokat tett Olaszországba és Párizsba, ahol megismerkedett a kortárs képzőművészeti irányzatokkal. 1914-ben új-guineai expediócióra indult fotográfusként, majd a háború kitörésének hírére hazatért, és jelentkezett az orosz hadseregbe, ahol hadnagyi rangban szolgált. 1916-ban megsebesült, Oroszországban élte át a bolsevik forradalmat, majd 1918-ban tért vissza Varsóba. Oroszországi tartózkodása alatt kezdte kidolgozni filozófiai és esztétikai rendszerét. Hazatérése után jelennek meg esztétikai témájú írásai Új formák a festészetben címmel, és számos drámát írt ebben az időszakban, amelyeket be is mutatnak Krakkóban, Varsóban és Torunban. és megalkotta tiszta forma elméletét. 1925-ben portréfestő céget alapított. A drámák után a regényírás felé fordult, 1927-ben jelent meg Az ősz búcsúja, majd 1930-ban a Telhetetlenség. A harmincas években elsősorban filozófiai problémák foglalkoztatják, részt vesz a krakkói Filozófiai Kongresszuson. 1939. szeptember 18-án, amikor tudomására jutott, hogy a Vörös Hadsereg lerohanta Lengyelországot, öngyilkos lett.