Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Świetlicki, Marcin: Dla Jana Polkowskiego

Świetlicki, Marcin portréja

Dla Jana Polkowskiego (Lengyel)

Trzeba zatrzasnąć drzwiczki z tektury i otworzyć okno,

otworzyć okno i przewietrzyć pokój.

Zawsze się udawało, ale teraz się nie

udaje. Jedyny przypadek,

kiedy po wierszach

pozostaje smród.

 

Poezja niewolników żywi się ideą,

idee to wodniste substytuty krwi.

Bohaterowie siedzieli w więzieniach,

a robotnik jest brzydki, ale wzruszająco

użyteczny — w poezji niewolników.

 

W poezji niewolników drzewa mają krzyże

wewnątrz — pod korą — z kolczastego drutu.

Jakże łatwo niewolnik przebywa upiornie

długą i prawie niemożliwą drogę

od litery do Boga, to trwa krótko, niby

splunięcie — w poezji niewolników.

 

Zamiast powiedzieć: ząb mnie boli, jestem

głodny, samotny, my dwoje, nas czworo,

nasza ulica — mówią cicho: Wanda

Wasilewska, Cyprian Kamil Norwid,

Józef Piłsudski, Ukraina, Litwa,

Tomasz Mann, Biblia i koniecznie coś

w jidysz.

 

Gdyby w tym mieście nadal mieszkał smok

wysławialiby smoka — albo kryjąc się

w swoich kryjówkach pisaliby wiersze

— maleńkie piąstki grożące smokowi

(nawet miłosne wiersze pisane by były

smoczymi literami…)

 

Patrzę w oko smoka

i wzruszam ramionami. Jest czerwiec. Wyraźnie.

Tuż po południu była burza. Zmierzch zapada najpierw

na idealnie kwadratowych skwerach.



FeltöltőSipos Tamás
Az idézet forrásahttp://wierszezxxwieku.blog.pl/2015/02/16/dla-jana-polkowskiego/
Megjelenés ideje

Jan Polkowskinak (Magyar)

A vékony kartonajtót be kell csapni, kinyitni az ablakot,

kinyitni az ablakot, kiszellőztetni a szobát.

Mindig sikerült, de most nem

megy. Most az egyszer 

a versek után

bűz maradt.

 

A rabszolgák költészete eszmével táplálkozik,

az eszme vízszerű vérpótló.

A hősök mind börtönviseltek,

a munkás pedig csúnya, de megindítóan

hasznos – a rabszolgák költészetében.

 

A rabszolgák költészetében a fáknak belül

– a kérgük alatt – van keresztjük, szögesdrótból.

Mily könnyedén megteszi a rabszolga az

ördögien hosszú, szinte lehetetlen utat

a betűtől Istenig, egy pillanat alatt, akár

egy köpés – a rabszolgák költészetében.

 

Ahelyett, hogy azt mondanák: fáj a fogam, éhes

vagyok, magányos, mi ketten, mi négyen,

a mi utcánk – azt suttogják: Wanda

Wasilewska, Cyprian Kamil Norwid,

Józef Piłsudski, Ukrajna, Litvánia,

Thomas Mann, Biblia, és persze

jiddisül is valamit.

 

Ha még mindig lakna sárkány ebben a városban,

a sárkányt magasztalnák – vagy búvóhelyeiken

rejtőzködve verseket írnának

– a sárkány felé rázott apró öklöket

(még a szerelmes verseket is

sárkánybetűkkel írnák…)

 

A sárkány szemébe nézek,

és vállat vonok. Június van. Világos.

Mindjárt dél után vihar volt. Az alkonyat először

a tökéletesen négyszögletű terekre száll le.



FeltöltőSipos Tamás
KiadóJelenkor
Az idézet forrásagoo.gl/pQfL2F
Megjelenés ideje

minimap