Broniewski, Władysław: Warum (Warum Magyar nyelven)

Miła, ja nie mam słów,

a miałem dość ich.

Nie wiem, skąd bierze się znów

ten lęk radości.

Czemu znów serce drży

jak wtedy wiosną,

a łzy zabłysły jak bzy,

co w Polsce rosną.

Tkliwość. I morza szum.

I noc co milczy.

Na Schumannowskie "Warum?" -

twój szept: "Najmilszy!..."

I trzebaż było tych mąk

i tej rozpaczy,

gdy dwoje splecionych rąk

tak wiele znaczy?

Nincs szavam, édesem,

pedig be bőven áradt!

Boldog vagyok, de félelem

ver bennem újra sátrat.

A szívem mért remeg,

s mért akar újra fájni?

Könnyeim mért fénylenek,

mint hazám orgonafái?

Révületek... Tenger moraja.

Nagy, néma éj ez.

És a Warum - Schumann dala,

s a hangod: "Édes!"...

S kellett-é ez a fájdalom

- mert egyikünk se boldog -,

ha oly nagy hatalom

két kéz, mely összefonódott? -