Filipowicz, Kornel: Szentség (Świętość Magyar nyelven)

Nie można być świętym
W całości od stóp do głów
Od rana do wieczora
Codziennie co godzina co chwila

To nie miałoby sensu
Byłoby śmieszne
Nie mówiąc już o tym
Że w dzisiejszych czasach
Nieosiągalne

Ale wystarczy mnie zabłąkanemu
W mroku pogrążonemu
Zaszczutemu zajętemu sprawami
Mojego żołądka i skóry
Moich rąk i nóg
Jeśli czasem
Raz na tydzień
Raz na rok
Choć na chwilę
Przestanę myśleć tylko o sobie
I poczuję że jestem komuś potrzebny
Że stać mnie na to
Aby w czyjejś obronie
Być odważnym i bezinteresownym

To jakby odblask światła
Którego źródło jest mi nie znane
I niewidoczne
To jakby iskra albo promień
Który nagle przebił ciemność
Dotknął jakiegoś miejsca we mnie
I sprawił że zaświeciło
i całego mnie na chwilę rozjaśniło

Szkoda tylko

Że to tak krótko trwało

Że tak szybko zgasło.

Nem lehet szentnek lenni
Teljes egészében tetőtől talpig
Reggeltől estig
Minden nap órában pillanatban
 
Nem lenne értelme
Nevetséges lenne
Arról nem is szólva
Hogy a mai időkben
Elérhetetlen
 
De elég ha elveszetten
Megtörten sötétbe borulva
Gyomrom és bőröm
Kezem és lábam
Ügyeivel elfoglaltan
Ha néha
Egyszer egy hétre
Egyszer egy évre
Akár egy pillanatra
Megszűnök csak magamra gondolni
És érzem hogy valakinek szükséges vagyok
Hogy megengedhetem magamnak
Valakinek a védelmében
A bátorságot és az önzetlenséget
 
Mintha ez visszaverné a fényt
Valamilyen általam ismeretlen
És láthatatlan forrásból
Mintha ez a szikra vagy sugár
Amely hirtelen átszakította a sötétséget
Megérintett valamilyen helyet bennem
És világosságot hozott
És a teljes valóm egy pillanatra megvilágosodott
 
Kár
 
Hogy csak ilyen rövid volt
 
Hogy ilyen gyorsan szertefoszlott.