Mickiewicz, Adam: Ruiny zamku w Bałakławie
Ruiny zamku w Bałakławie (Lengyel)Te zamki, połamane w zwaliska bez ładu, Zdobiły cię i strzegły, o niewdzięczny Krymie! Dzisiaj sterczą na górach jak czaszki olbrzymie, W nich gad mieszka lub człowiek podlejszy od gadu. Szczeblujmy na wieżycę, szukam herbów śladu; Jest i napis, tu może bohatera imię, Co było wojsk postrachem, w zapomnieniu drzymie, Obwinione jak robak liściem winogradu. Tu Grek dłutował w murach ateńskie ozdoby, Stąd Italczyk Mongołom narzucał żelaza I mekkański przybylec nucił pieśń namaza. Dziś sępy czarnym skrzydłem oblatują groby, Jak w mieście, które całkiem wybije zaraza, Wiecznie z baszt powiewają chorągwie żałoby.
|
A balaklavai várromok (Magyar)Ez a néhány vár - most rom, alaktalan, csupasz – Ez volt, óh, hálátlan Krím, őrződ és ékszered. Ma órjás koponyaként a hegy ormán mered; Féreg lakja s féregnél rusnyább ember-kukac. A toronyba fel! Ha ott címer után kutatsz, Felírást is találhatsz - tán épp egy hős-nevet, Tűnt hadak rémét, melyet a múlt fátyla befed, Mint begubózott hernyót szőlőlevél-kupac. Athén jeleit véste itt falba a görög, Itt verte bilincsekbe az olasz a mongolt, A Mekkából érkező itt namáz-dalt mormolt. Ma fekete keselyűk szállnak e sír fölött, S miként ott, hol egykoron gyilkos dögvész tombolt, E bástyák ormán a gyász lobogója örök.
|