Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Szymborska, Wisława: Kamaszlány (Kilkunastoletnia Magyar nyelven)

Szymborska, Wisława portréja

Kilkunastoletnia (Lengyel)

Ja - kilkunastoletnia? 
Gdyby nagle, tu, teraz, stanęła przede mną, 
czy miałabym ją witać jak osobę bliską, 
chociaż jest dla mnie obca i daleka?

Uronić łezkę, pocałować w czółko 
z tej wyłącznie przyczyny, 
że mamy jednakową datę urodzenia?

Tyle podobieństwa między nami, 
że chyba tylko kości są te same, 
sklepienie czaszki, oczodoły.

Bo już jej oczy jakby trochę większe, 
rzęsy dłuższe, wzrost wyższy 
i całe ciało obleczone ścisle 
skórą gładką, bez skazy.

Łączą nas wprawdzie krewni i znajomi, 
ale w jej świecie prawie wszyscy żyją, 
a w moim prawie nikt 
z tego wspólnego kręgu.

Tak mocno się różnimy, 
tak całkiem o czym innym myślimy, mówimy. 
Ona wie mało - 
za to z uporem godnym lepszej sprawy. 
Ja wiem o wiele więcej - 
za to nie na pewno.

Pokazuje mi wiersze, 
pisane pismem starannym, wyraźnym, 
jakim ja nie piszę już od lat.

Czytam te wiersze, czytam. 
No może ten jeden, 
gdyby go skrócić 
i w paru miejscach poprawić. 
Reszta niczego dobrego nie wróży.

Rozmowa się nie klei. 
Na jej biednym zegarku 
czas chwiejny jeszcze i tani. 
Na moim dużo droższy i dokładny.

Na pożegnanie nic, zdawkowy uśmiech 
i żadnego wzruszenia.

Dopiero kiedy znika 
i zostawia w pośpiechu swój szalik.

Szalik z prawdziwej wełny, 
w kolorowe paski 
przez naszą matkę 
zrobiony dla niej szydełkiem.

Przechowuję go jeszcze.



FeltöltőNagypál István
Kiadóznak
Az idézet forrásaTutaj, znak, 2012
Könyvoldal (tól–ig)18-23
Megjelenés ideje

Kamaszlány (Magyar)

Én - kamaszlány?
Ha ő előbb tudja, itt és most, mint én, 
közelinek és barátságosnak kezelem őt, 
annak ellenére, hogy idegen és távoli.

Könnyet ejteni, homlokon csókolni,
mi mást jelenthetne, 
mint a szülés örömén osztozni?

Annyi különbség van köztünk,
valószínű, hogy csak csontozatunk ugyanaz, 
a koponyaüreg boltozata, a szemüregek.

Amikor szeme kicsit nagyobbnak tűnik,
akkor szempillái meghosszabbodnak, 
ő magasabb és egész testét sima, 
szeplőtlen bőre borítja be, szorosan.

Ismerőseink, barátaink összekötnek, igaz,
amíg az ő világában valamennyien élnek 
még, addig sajátomat senki se élte túl
ebből a közös körből.

Elég mélyen eltérünk egymástól, 
teljesen más dolgokról beszélünk és gondolkodunk.
Szinte semmit se tud - 
de makacssága ennél sokkal szembetűnőbb.
Többet tudok nála - 
de semmit se biztosan.

Verseket mutat nekem,
gondosan és érthetően írt kéziratokat,
melyeket évek óta nem használtam.

Olvasom a verseket, olvasom őket.
Nos, talán egy ha 
adódik, ami rövidebb
és megérint néhány helyen.
A többi nem mutat jól.

A párbeszéd elbukik.
Az idétlen tekintetében
az idő értéktelen és bizonytalan.
Magaméban messze értékesebb és pontosabb.

Se búcsú, se mosoly,
semmi érzelem.

Amikor eltűnik,
sietségében elhagyja sálát.

Valódi gyapjúból való,
színes, csíkos,
neki horgolta
anyánk.

Még mindig megvan. 



FeltöltőNagypál István
Az idézet forrásasaját

Kapcsolódó videók


minimap