Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Szymborska, Wisława: Éhségtábor Jaslo mellett (Obóz Głodowy pod Jasłem Magyar nyelven)

Szymborska, Wisława portréja

Obóz Głodowy pod Jasłem (Lengyel)

Napisz to. Napisz. Zwykłym atramentem
na zwykłym papierze: nie dano im jeść,
wszyscy pomarli z głodu. Wszyscy. Ilu?
To duża łąka. Ile trawy
przypadło na jednego? Napisz.: nie wiem.
Historia zaokrągla szkielety do zera.
Tysiąc i jeden to wciąż jeszcze tysiąc.
Ten jeden, jakby go wcale nie było:
płód urojony, kołyska próżna,
elementarz otwarty dla nikogo,
powietrze, które śmieje się, krzyczy i rośnie,
schody dla pustki zbiegającej do ogrodu,
miejsce niczyje w szeregu.

Jesteśmy na tej łące, gdzie stało się ciałem.
A ona milczy jak kupiony świadek.
W słońcu. Zielona. Tam opodal las
do żucia drewna, do picia spod kory?
Porcja widoku codzienna,
póki się nie oślepnie. W górze ptak,
który po ustach przesuwa się cieniem
pożywnych skrzydeł. Otwierały się szczęki,
uderzał ząb o ząb.
Nocą na niebie błyskał sierpień
i żął na śnione chleby.
Nadlatywały ręce w poczerniałych ikon,
z pustymi kielichami w palcach.
Śpiewano z ziemią w ustach. Śliczną pieśń
o tym, że wojna trafia prosto w serce.
Napisz, jaka tu cisza.
Tak.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://www.poezje.org

Éhségtábor Jaslo mellett (Magyar)

Jegyezd fel, írd fel. Egyszerű tintával
egyszerű papírra: nem adtak nekik enni,
mindnyájan éhenhaltak. Mind. Hányan?
Nagy ez a mező. Mennyi fű jutott egy főre?
írd: nem tudom.
A történelem nullára kerekíti az árnyakat.
Ezer meg egy - ezer még. Az az egy, mintha
nem is lett volna: képzelt magzat, gazdátlan
bölcső, senki számára felnyílt betüország,
levegő, mely nevet, kiabál, növekszik,
lépcső a kertbefutó semmiségnek, senki
helye a sorban.
 
Itt vagyunk a mezőn, ahol testté lőn.
S ő hallgat, mint a felbérelt tanú.
A napon. Zölden. Amott az az erdő rágnivaló
fa, kéregnedv-ital - egésznapos látvány-adag,
megvakulásig. Madár odafenn, tápláló
szárnyak átsuhanó árnya az ajkakon.
Állkapcsok nyíltak, fog foghoz ütődött.
Éjjel sarló villant az égen, s álmodott
kenyerekre aratott.
Kezek tűntek fel, megfeketült ikonokról, üres
kelyhek az ujjaik közt.
A tüskésdrót nyársán ember lengett.
Énekeltek, földdel-telt szájjal. Csodaszép dalt
arról, hogy a háború a szivekbe talál. írd fel,
milyen csend van itt.
Igen.



FeltöltőSebestyén Péter
KiadóKozmosz Könyvek
Az idézet forrásaLengyel költők antológiája
Könyvoldal (tól–ig)440-441
Megjelenés ideje

minimap