Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Wolny-Hamkało, Agnieszka : fantom

Wolny-Hamkało, Agnieszka  portréja

fantom (Lengyel)

Mój syn rozkazuje armiom, które zeszły z łąk.

Kuna jest szpiegiem i złe oczy kuny

świecą w świerkach jak mokre miętusy.

Tiry koszą szosę, kruk krąży nad pompą.

Słoje ciepła się kurczą, zrzucając z orbit

śnięte i ciężkie futerały zwierząt.


Sezon przeciągów, które idą z sadów.

Kawa bez cukru i gruszki na złoto

wybierane z liści ciepłymi rękami.

Stare domy pierwsze napuściły wiatru

i chce nam się kochać przy otwartym oknie.

Szeroko. Wolniej przeglądasz gazetę.



Słońce sunie jak wotka,

Trawa tryska światłem.

W centrum świata Miłosz

postawił samolot. Stopą

wzbija piasek, pracuje, dojrzewa.

Staje na głowie i widzi horyzont – 

Fantom wyświetlony nad słabnącym słońcem.

Koniec audiencji, panowie, dobranoc.

A ty się rozchmurz, nie chmurz się, mamo.



FeltöltőSipos Tamás
Az idézet forrásahttps://www.lyrikline.org/en/poems/fantom-10757#.WjeWjN_iaUk

fantom (Magyar)

Fiam parancsol a rétről levonult seregeknek.

A menyét: kém, fenyők közt a menyét

gonosz szeme nedves cukorkaként fénylik.

Kamion kaszálja az utat, tűzcsap fölött holló köröz.

A meleg évgyűrűi zsugorodnak, ledobva pályájukról

az állatok bágyadt, nehéz burkát.

 

Kertek felől húzó légvonatok évada.

Kávé cukor nélkül és aranysárga körték:

meleg kezek szedték a levelek közt.

Az öreg házak eresztették be először a szelet,

s most szívesen szeretkeznénk nyitott ablaknál.

Tágasság. Lassabban lapozod az újságot.

 

Görkorcsolyaként siklik a nap,

fényt fröcsköl a fű.

Miłosz a világ közepébe

egy repülőt helyezett. Lábával

felveri a homokot, dolgozik, érik.

Tótágast áll, nézi a horizontot –

vetített fantom a gyengülő nap fölött.

Vége az audienciának, jó éjszakát, uraim.

Te meg ne szomorkodj, örülj egy kicsit, mama.



FeltöltőSipos Tamás
KiadóJelenkor
Az idézet forrásaJelenkor 53. évf. 2. sz. 155. old.
Megjelenés ideje

minimap