Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Alexandre, António Franco: folyton hívunk, fohászkodunk, éberen figyelünk (estamos chamando, clamando, somos todos ouvidos Magyar nyelven)

Alexandre, António Franco portréja

estamos chamando, clamando, somos todos ouvidos (Portugál)

estamos chamando, clamando, somos todos ouvidos

para a tua boca de silêncio,

poderíamos avançar se nos coubesse

uma resposta, uma pergunta, a hesitação

instantânea do gesto, quando armados

erguemos o destino sobre as quatro paredes da terra.

 

seguro e certo é caminharmos no incêndio,

com a arte infantil de antigamente

soltos na cidade, ao assobio das árvores,

amando na pobreza essas palavras riscadas nas ardósias,

e a terra inevitável que ficava

no capítulo do fim,

 

como julgas poder

ficar mudo no escuro, amealhando a terra

e o sopro dos ventos, como podes pensar

que nos assusta o pequeno rumor da eternidade?

se nenhuma memória nos basta. se estamos chamando, clamando,

e em nossas mãos te levatamos; tu nos levas.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://cursodesilencio.blogspot.com/2011

folyton hívunk, fohászkodunk, éberen figyelünk (Magyar)

folyton hívunk, fohászkodunk, éberen figyelünk

a te csönddel tömött szádra,

előbbre jutnánk, ha jönne valami

válasz, kérdés, jelzés ha tétova is

az már erőre szítana,

hogy kitörjünk ebből a földi körből.

 

biztos bizonyosság, hogy tűzvészben gyaloglunk,

valamikori gyermeki érzékenységgel

nyitottan a városra, a levelek susogására,

kifosztottságukban is szeretve e palatáblára rótt szavakat,

és a földet, mely még menedékünk maradt

a végkifejlett felé sodródó világban.

 

hogyan gondolod hát, hogy rejtekezhetsz

a néma sötétség mélyén, rögönként összerakva a földet,

össze a szelek fújását, miként vélheted úgy,

hogy megijeszthetnek minket az örökkévalóság apró zajai?

s nem elegendő emlék számunkra, ha hívunk s imádkozó

kezünkkel mi emelünk föl téged, mégis te viszel minket.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap