Almeida, Guilherme de: Párás fülledtség (Mormaço Magyar nyelven)

Calor. E as ventarolas das palmeiras
e os leques das bananeiras
abanam devagar
inutilmente na luz perpendicular.
Todas as coisas são mais reais, são mais humanas:
não há borboletas azuis nem rolas líricas.
Apenas as taturanas
escorrem quase líquidas
na relva que estala como um esmalte.
E longe uma última romântica
– uma araponga metálica – bate
o bico de bronze na atmosfera timpânica.

Meleg. A pálmák legyezője
és a banánfák lombesője
leng lassan
s hasztalan a merőleges fényű magasban.
Minden valószerűbb és minden emberibb:
nincsenek kék pillangók, se lila gerlék.
Szőrös brazil gyíkok siklanak itt
majdnem folyékonyan, a zöld gyep néma csendjét
zavarva, mely most, mint a zománc, úgy ragyog.
S az utolsó romantikus: a fémeshangú araponga
csőre bronz-villámként fúródik ott
távolabb, a megsemoccanó-zengő levegőbe.