Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Andrade, Mário de: O valioso tempo dos maduros

Andrade, Mário de portréja

O valioso tempo dos maduros (Portugál)

Contei meus anos e descobri que terei menos tempo para viver daqui
para a frente do que já vivi até agora.
Tenho muito mais passado do que futuro.
Sinto-me como aquele menino que recebeu uma bacia de cerejas..
As primeiras, ele chupou displicente, mas percebendo que faltam
poucas, rói o caroço.
Já não tenho tempo para lidar com mediocridades.
Não quero estar em reuniões onde desfilam egos inflamados.
Inquieto-me com invejosos tentando destruir quem eles admiram,
cobiçando seus lugares, talentos e sorte.
Já não tenho tempo para conversas intermináveis, para discutir
assuntos inúteis sobre vidas alheias que nem fazem parte da minha.
Já não tenho tempo para administrar melindres de pessoas, que apesar
da idade cronológica, são imaturos.
Detesto fazer acareação de desafectos que brigaram pelo majestoso cargo
de secretário geral do coral.
‘As pessoas não debatem conteúdos, apenas os rótulos’.
Meu tempo tornou-se escasso para debater rótulos, quero a essência,
minha alma tem pressa…
Sem muitas cerejas na bacia, quero viver ao lado de gente humana,
muito humana; que sabe rir de seus tropeços, não se encanta com
triunfos, não se considera eleita antes da hora, não foge de sua
mortalidade,
Caminhar perto de coisas e pessoas de verdade,
O essencial faz a vida valer a pena.
E para mim, basta o essencial!



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttps://palavrastodaspalavras.wordpress.com/

A meglett ember drága ideje (Magyar)

Számolgattam, hogy hány éves is vagyok, és kiderült, hogy többé-kevésbé ugyanannyi időm van hátra, mint amennyit eleddig éltem. Sokkal több a múltam, mint a jövőm. Úgy jártam, mint a kisfiú, aki nyert egy zacskó cukorkát, és közömbösen elszopogatta az első szemeket, de aztán észrevéve, hogy már alig maradt néhány, megrágja a belsejét.
Nincs már időm arra, hogy a középszerrel bíbelődjek. Nem akarok olyan meetingekre járni, ahol lángra lobbant egók masíroznak. Felzaklatnak az irigykedők, akik éppen azokat próbálják meg tönkretenni, akiket a legjobban csodálnak, amikor megkívánják a helyüket, a talentumukat és a szerencséjüket. Nincs időm már a parttalan eszmecserékre, arra, hogy olyan idegenek apró-cseprő gondjairól fecsegjek, akik nem részei az életemnek. Nincs már időm, hogy toleráljam azoknak az embereknek a neheztelését, akiknek – biológiai koruk dacára – nem nőtt be a fejük lágya. Utálok konfrontálódni olyan ősellenségekkel, akik a méltán nevezetes kórusvezéri poszton marakodnak. Az emberek nem beszélnek a fontos dolgokról, csak címkét sütnek mindenre. Túlságosan is fogytán vagyok az időnek ahhoz, hogy ne a dolgok velejéről beszéljek, én a lényegre török – a lelkemnek sürgős dolga van.
Már nem maradt a zacskóban sok cukor, emberi, nagyon emberi lények közelében élnék inkább, ha lehetne, akik tudnak nevetni a saját botlásaikon, nem bűvölik el őket a sikerek, akik nem érzik magukat kiválasztottnak idő előtt, akik nem futnak el a saját halandóságuk elől. Valahogy az igazi dolgok és emberek közelébe kell férkőzni, a lényeg teszi az életet olyanná, hogy megérje élni. És nekem a lényeg pont elég.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://versumonline.hu/

minimap