Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Andresen, Sofia de Melo Breyner: Az istenek alkonya (Crepúsculo dos Deuses Magyar nyelven)

Andresen, Sofia de Melo Breyner portréja

Crepúsculo dos Deuses (Portugál)

Um sorriso de espanto brotou nas ilhas do Egeu

E Homero fez florir o roxo sobre o mar

O Kouros avançou um passo exactamente

A palidez de Athena cintilou no dia

 

Então a claridade dos deuses venceu os monstros nos frontões de todos os templos

E para o fundo do seu império recuaram os Persas

 

Celebrámos a vitória: a treva

Foi exposta e sacrificada em grandes pátios brancos

O grito rouco do coro purificou a cidade

 

Como golfinhos a alegria rápida

Rodeava os navios

O nosso corpo estava nu porque encontrara

A sua medida exacta

Inventámos: as colunas de Sunion imanentes à luz

O mundo era mais nosso cada dia

 

Mas eis que se apagaram

Os antigos deuses sol interior das coisas

Eis que se abriu o vazio que nos separa das coisas

Somos alucinados pela ausência bebidos pela ausência

E aos mensageiros de Juliano a Sibila respondeu:

«Ide dizer ao rei que o belo palácio jaz por terra quebrado

Phebo já não tem cabana nem loureiro profético nem fonte melodiosa

A água que fala calou-se»



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://purl.pt/19841/1/1960/galeria

Az istenek alkonya (Magyar)

A rémület mosolya nyílt az Égei szigetein

És Homérosz ibolyaszínt virágoztatott a tengeren

A Kürosz egy lépést lépett előre pontosan

Athén sápadtsága a napfényben ragyogott

 

Akkor az istenek fényessége a szörnyeket legyőzte az összes templom ormán

És birodalmuk mélyére vonultak vissza a perzsák

 

A győzelmet ünnepeltük: a sötétséget

Kiállították és fehér nagy udvarokban áldozták fel

A kórus rekedt kiáltása a várost megtisztította

 

Mint delfinek a gyors öröm

Övezte hajókat

Mezítlen volt a testünk mert meglelte

saját pontos mértékét

Felfedeztük: Szunion oszlopai a fény lényegéhez tartoznak

Minden nappal egyre inkább miénk volt a világ

Habár kihúnytak mind

Az antik istenek — a dolgok belső napja

Bár megnyílt az üresség mely a dolgoktól elválaszt minket

A távollét őrültté test a távollét elnyel bennünket

És Julianus követeinek felelte a Sibylla:

„Jelentsétek a királynak a gyönyörű palota a földön hever romokban

Phoibosznak nincs hajléka, sem prófétai babérja s nincs éneklő forrása se már

A beszélő víz elnémult."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap