Anjos, Augusto dos: Bolond nőszemély (A louca Magyar nyelven)

Quando ela passa: - a veste desgrenhada,

O cabelo revolto em desalinho,

No seu olhar feroz eu adivinho

O mistério da dor que a traz penada.

Moça, tão moça e já desventurada;

Da desdita ferida pelo espinho,

Vai morta em vida assim pelo caminho,

No sudário de mágoa sepultada.

Eu sei a sua história. - Em seu passado

Houve um drama d’amor misterioso

- O segredo d’um peito torturado -

E hoje, para guardar a mágoa oculta,

Canta, soluça - coração saudoso,

Chora, gargalha, a desgraçada estulta.

Amint viseltes ruhákban elhalad,

szétkuszált csomókban szerteszáll a haj:

vad tekintetébe költözött a jaj,

mely a rejtett szenvedéshez kulcsot ad.

Ifjú cselédlány, mégis balszerencsék

kísértik őt, kárhozott tövissebek;

kurta élte útján holtan szendereg

viselve síri bánat szemfedőjét.

Történetét jól ismerem. A múltját

lepik fondorlatos szerelmi drámák

- kínlódó keblek féltve őrzött titka -

Ma már, hogy fedje tegnapok keservét,

sóvárgó szíve rí, danol, nevetgél

a balga bajra fátylakat borítva.