Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Anjos, Augusto dos: O coveiro

Anjos, Augusto dos portréja

O coveiro (Portugál)

Uma tarde de abril suave e pura

Visitava eu somente ao derradeiro

Lar; tinha ido ver a sepultura

De um ente caro, amigo verdadeiro.

 

Lá encontrei um pálido coveiro

Com a cabeça para o chão pendida

Eu senti a minh’alma entristecida

E interroguei-o: “Eterno companheiro

 

Da morte, quem matou-te o coração?”

Ele apontou para uma cruz no chão,

Ali jazia o seu amor primeiro!

 

Depois, tomando a enxada, gravemente,

Balbuciou, sorrindo tristemente:

— “Ai, foi por isso que me fiz coveiro!”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.literaturaemfoco.com

A sírásó (Magyar)

Künn a temetőt egymagamban róttam

egy enyhe áprilisi délutánon,

végnyughelyénél felkerestem ottan

a drága lényt a sírban, hű barátom.

 

Csupán egy sápadt sírásóra leltem,

mint üstökét csüggeszté földhomályba,

szomorkás lélekkel elébe mentem,

s faggatni kezdtem: "hát örök komája

 

zord halálnak, szívedet mi törte meg?"

Megmutat egy földbeszúrt keresztjelet,

hol első hölgye nyugszik ott a porba’!

 

Dadogni kezd, az ásót markolászva

fanyar vigyorral kezd a számadásba:

- "Jaj! Sírokat kapálok én azóta..."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://magyar-irodalom.elte.hu

Kapcsolódó videók


minimap