Berto, Al: Do antigo medo da infância regressas

Do antigo medo da infância regressas

por onde pedras raízes e bichos se tocam

amam e dormem juntos na euforia dos sonhos

memória de éter e de ar que se fende

à tua passagem de criança ressuscitada

mas logo se abate um pássaro morto à fisgada

sobre o rosto a mão queimada uma nuvem

sobe dos teus passos perturbando

o limpo horizonte daquele olhar

vives para sempre na distante fímbria da noite

onde enterraste os fosforescentes jogos

da loura criança em ti assassinada

gyerekkorom régi félelméből térsz haza

oda hol kövek gyökér és kukac ér össze

szeret és hál együtt az álmok mámorában

éter és lég emléke ami széthasad

feltámadt gyermek ösvényein

de rögvest halott madár verdes szaggató kínnal

az arcon a megégett kézen felhő

emelkedik ki lépteidből összekuszálva

annak a tiszta tekintetnek a láthatárát

örökre az éj legtávolabbi csücskében élsz

ahová elástad a fel-fellobbanó játékait

a benned meggyilkolt szőke gyerekkornak