Berto, Al: as mãos pressentem a leveza rubra do lume

as mãos pressentem a leveza rubra do lume

repetem gestos semelhantes a corolas de flores

voos de pássaro ferido no marulho da alba

encalhada como um barco nos confins do olhar

ergues de novo as cansadas e sábias mãos

tocas o vazio de muitos dias sem desejo e

o amargor húmido das noites e tanta ignorância

tanto ouro sonhando sobre a pele tanta treva

quase nada

megérzik a kezek a fény vérvörös semmiségét

egy a virágsziroméhoz hasonló mozgást ismételgetnek

sebzett madarak röptéit a hajnal zuhatagában

vagy így maradnak azúrkékek e fény évszázados

korától sebesülve zátonyra futva mint egy ladik a tekintet határán

fölemeled újra a megfáradt és bölcs kezeket

megérinted számtalan vágy nélküli nap űrét és        

az éjszakák nyálkás keserűségét és

megannyi tudatlanságot megannyi aranyló álmodozást

a bőrről mely annyira sötét hogy szertefoszlik semmivé