Bopp, Raul: Történelem (História Magyar nyelven)
História (Portugál)Nossa história é assim: Vamos pras Índias! Dias e dias os horizontes se repetem. Olha: melhor mesmo é buscar vento mais pro fundo. Uma tarde um marujo disse: – Ué! Que terra é essa?
Velas baixaram e desembarcaram
–Terra como é teu nome? Cortaram pau. Saiu sangue – Isso é Brasil!
No outro dia o sol do lado de fora assistiu missa. Terra em que Deus anda de pé no chão!
Outros chegaram depois. Outros. Mais outros. –Queremos ouro! A floresta não respondeu. Então, eles marcharam por uma geografia-do-sem lhe-achar-fim.
Rios enigmáticos apontavam o oeste. A água obediente conduziu o homem.
Começou daí um Brasil sem-história-certa. A terra acordou-se como alarido de caça de animais e de homens.
Mato-grande foi cúmplice nas novas plantações de sangue. Mulher foi espremer filho no escondido. E veio o negro.
Trouxe o sol na pele, Alma de nunca-mais carregada de vozes.
Foi desbeiçar terra. Alargaram-se as lavouras.
O Brasil encheu-se de queixas de monjolo. Sol espalhou verão nos canaviais das fazendas.
O mato escondeu escravos com inscrições de chicote no lombo.
E vieram soldados Del-Rey. Houve guerras: pum pum!
Em noite rural, os bruxos reuniram-se para experimentar força contra o branco.
Deus montou num trovão que se quebrou na floresta. Árvores tinham medo que o céu caísse.
Brasil-nenê foi crescendo...
O sol cozinhou o homem e a geografia determinou os acontecimentos.
Um dia, o capitan Pedro Teixeira com 1000 canoas, entrou no grande rio, águas-arriba, acordado aquela imensidão sem dono.
O Brasil embarrigou para o oeste…
|
Történelem (Magyar)Ez a mi történelmünk: - Menjünk az Indiákra! Aztán napokig üres látóhatár. Figyelj: legjobb a nyílt vízen várni a jó szelet. És egy délután felkiált egy matróz: - Hé, az ott miféle föld?
A vásznakat levonták. Partraszálltak.
-Te föld, vajon mi a neved? Fát vágtak. Vér buggyant. - Hisz ez Brazília!
Kisvártatva a mintegy más égről sütő nap misén segédkezett ott, ahol Isten mezítláb jár a földön.
Aztán mások jöttek. S újra, egyre többen. -Ide az aranyat! - Az erdő hallgatott. Így hát szétszéledtek a vége-nincs vidéken.
Rejtélyes folyók futottak nyugatnak. Engedelmes vizük mutatta az irányt.
Innen ered az ál, hiteltelen brazil történelem. Állat- s embervadászok zaja verte fel álmából a földet.
A dzsungel bűntárssá lett az új vér-ültetvényeken. A nő elrejtezett, hogy gyermekét világra nyögje. És jött a néger.
Bőrén a napot hozta, lelkében titkos hangokat s az esküt: többé soha!
Ő lett a föld megművelője. S a gondozott földek egyre nőttek.
Őrlőmalmok panaszával telt meg Brazília, a cukornád mezőkre gyilkos nyár zuhant.
Korbács-tetoválta rabszolgák bújkáltak az erdőn.
Aztán katonákat küldött a király. Háborúk dúltak: bumm, bumm!
A falusi éjszakában varázslók próbálták, fog-e erejük a fehéreken.
Az Isten dörgő villám képében csapott az őserdőre. A fák rettegtek, rájuk szakad az ég.
S a kis Brazília nőtt, növekedett.
A nap tüzén lassan kiforrott az ember, s a táj megszabta az eseményeket.
Egy szép napon Pedro Teixeira kapitány 1000 csónakkal a nagy folyóra szállt, elindult fölfelé, s felverte álmából a végtelen ország gazdátlan belsejét.
Brazília így átdagadt nyugatra is.
|