Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bopp, Raul: Történelem (História Magyar nyelven)

Bopp, Raul portréja

História (Portugál)

Nossa história é assim: Vamos pras Índias!

Dias e dias os horizontes se repetem.

Olha: melhor mesmo é buscar vento mais pro fundo.

Uma tarde um marujo disse: – Ué! Que terra é essa?

 

Velas baixaram e desembarcaram

 

–Terra como é teu nome?

Cortaram pau. Saiu sangue – Isso é Brasil!

 

No outro dia o sol do lado de fora assistiu missa.

Terra em que Deus anda de pé no chão!

 

Outros chegaram depois. Outros. Mais outros.

–Queremos ouro!

A floresta não respondeu.

Então, eles marcharam por uma geografia-do-sem lhe-achar-fim.

 

Rios enigmáticos apontavam o oeste.

A água obediente conduziu o homem.

 

Começou daí um Brasil sem-história-certa.

A terra acordou-se como alarido de caça de animais e de homens.

 

Mato-grande foi cúmplice nas novas plantações de sangue.

Mulher foi espremer filho no escondido.

E veio o negro.

 

Trouxe o sol na pele,

Alma de nunca-mais carregada de vozes.

 

Foi desbeiçar terra.

Alargaram-se as lavouras.

 

O Brasil encheu-se de queixas de monjolo.

Sol espalhou verão nos canaviais das fazendas.

 

O mato escondeu escravos com inscrições de chicote no lombo.

 

E vieram soldados Del-Rey.

Houve guerras: pum pum!

 

Em noite rural,

os bruxos reuniram-se para experimentar força contra o branco.

 

Deus montou num trovão que se quebrou na floresta.

Árvores tinham medo que o céu caísse.

 

Brasil-nenê foi crescendo...

 

O sol cozinhou o homem

e a geografia determinou os acontecimentos.

 

Um dia,

o capitan Pedro Teixeira com 1000 canoas,

entrou no grande rio, águas-arriba,

acordado aquela imensidão sem dono.

 

O Brasil embarrigou para o oeste…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://facsp.com.br

Történelem (Magyar)

Ez a mi történelmünk: - Menjünk az Indiákra!

Aztán napokig üres látóhatár.

Figyelj: legjobb a nyílt vízen várni a jó szelet.

És egy délután felkiált egy matróz: - Hé, az ott miféle föld?

 

A vásznakat levonták. Partraszálltak.

 

-Te föld, vajon mi a neved?

Fát vágtak. Vér buggyant. - Hisz ez Brazília!

 

Kisvártatva a mintegy más égről sütő nap misén

segédkezett ott, ahol Isten mezítláb jár a földön.

 

Aztán mások jöttek. S újra, egyre többen.

-Ide az aranyat! -

Az erdő hallgatott.

Így hát

szétszéledtek a vége-nincs vidéken.

 

Rejtélyes folyók futottak nyugatnak.

Engedelmes vizük mutatta az irányt.

 

Innen ered az ál, hiteltelen brazil történelem.

Állat- s embervadászok zaja verte fel álmából a földet.

 

A dzsungel bűntárssá lett az új vér-ültetvényeken.

A nő elrejtezett, hogy gyermekét világra nyögje.

És jött a néger.

 

Bőrén a napot hozta,

lelkében titkos hangokat s az esküt: többé soha!

 

Ő lett a föld megművelője.

S a gondozott földek egyre nőttek.

 

Őrlőmalmok panaszával telt meg Brazília,

a cukornád mezőkre gyilkos nyár zuhant.

 

Korbács-tetoválta rabszolgák bújkáltak az erdőn.

 

Aztán katonákat küldött a király.

Háborúk dúltak: bumm, bumm!

 

A falusi éjszakában

varázslók próbálták, fog-e erejük a fehéreken.

 

Az Isten dörgő villám képében csapott az őserdőre.

A fák rettegtek, rájuk szakad az ég.

 

S a kis Brazília nőtt, növekedett.

 

A nap tüzén lassan kiforrott az ember,

s a táj megszabta az eseményeket.

 

Egy szép napon

Pedro Teixeira kapitány 1000 csónakkal

a nagy folyóra szállt, elindult fölfelé,

s felverte álmából a végtelen ország gazdátlan belsejét.

 

Brazília így átdagadt nyugatra is.

 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaCs. Cs.

minimap