Camões, Luís Vaz de: Az elbűvölő énekes madárka (Está o lascivo e doce passarinho Magyar nyelven)

Está o lascivo e doce passarinho

Com o biquinho as penas ordenando,

O verso sem medida, alegre e brando,

Espedindo no rústico raminho.

O cruel caçador (que do caminho

Se vem calado e manso desviando),

Na pronta vista a seta endereitando,

Lhe dá no Estígio lago eterno ninho.

Destarte o coração, que livre andava

(Posto que já de longe destinado),

Onde menos temia, foi ferido.

Porque o Frecheiro cego me esperava,

Pera que me tomasse descuidado,

Em vossos claros olhos escondido.

Az elbűvölő énekes madárka,

miközben tollát rendezgeti csőre,

a durva ágról mit sem törődve,

vidáman küldi dalát a világba.

Az ádáz vadász arrafelé járva,

letér az útról halkan, hogy kilője

jól irányzott nyilát a kérkedőre,

a Styxbe küldi örök lakozásra...

Így szívem is, mely eddig szabadon járt

(bár sorsában már el volt döntve minden),

ott nyert sebet, hol aligha hihette.

mert a bekötött szemű Nyilazó várt,

hogy egy óvatlan percben elveszítsen,

a te gyönyörű szemeidbe rejtve.