Cinnati, Ruy: Ők így csinálják… (Tal Qual os Fazem... Magyar nyelven)

São loucos os poetas, são!

Madrugam

sem terem conciliado a natureza

que também são.

Porque a noite lhes quis não se deitaram

e divagaram

até á lividez da aurora.

Quando voltam a casa têm medo

que a natureza

os deite à rua.

Iludem só então o que neles não mente:

a fecunda energia

de palavras-madrugada.

Dormem todo o dia.

São homens preguiçosos

os poetas.

Quando anoitece acordam

e julgam

que o sol os alumia.

Às vezes, caem de borco.

Acordam então cedo,

com o sol nos olhos.

Celebram intensa

madrugada.

Bolondok a költők, bizony!

Hajnalban dőlnek ágyba,

anélkül, hogy megkövették volna

a természetet.

Az éj akarata volt, hogy ne feküdjenek le,

mulassanak

kivilágos kivirradtig.

Félve térnek haza,

félik, hogy a természet

az utcakövön álmodtatja őket.

Ekkor csalják meg a jobbik énük,

herdálják el a hajnali szavak

termékenyítő energiáit.

Egész nap szunyókálnak.

Lusta emberek

a költők.

Alkonytájt fölébrednek

és azt hiszik

fölragyogtatja őket a nap.

Néha orra buknak.

Akkor aztán időben felocsúdnak

napkeltével a szemükben.

S elemi erővel

ünneplik a hajnalt.