Drummond de Andrade, Carlos: Hino nacional

Precisamos descobrir o Brasil!

Escondido atrás das florestas,

com a água dos rios no meio,

o Brasil está dormindo, coitado.

Precisamos colonizar o Brasil.

O que faremos importando francesas

muito louras, de pele macia,

alemãs gordas, russas nostálgicas para

garçonnettes dos restaurantes noturnos.

E virão sírias fidelíssimas.

Não convém desprezar as japonesas.

Precisamos educar o Brasil.

Compraremos professores e livros,

assimilaremos finas culturas,

abriremos dancings e subvencionaremos as elites.

Cada brasileiro terá sua casa

com fogão e aquecedor elétricos, piscina,

salão para conferências científicas.

E cuidaremos do Estado Técnico.

Precisamos louvar o Brasil.

Não é só um país sem igual.

Nossas revoluções são bem maiores

do que quaisquer outras; nossos erros também.

E nossas virtudes? A terra das sublimes paixões…

os Amazonas inenarráveis… os incríveis João-Pessoas…

Precisamos adorar o Brasil.

Se bem que seja difícil caber tanto oceano e tanta solidão

no pobre coração já cheio de compromissos…

se bem que seja difícil compreender o que querem esses homens,

por que motivo eles se ajuntaram e qual a razão de seus sofrimentos.

Precisamos, precisamos esquecer o Brasil!

Tão majestoso, tão sem limites, tão despropositado,

ele quer repousar de nossos terríveis carinhos.

O Brasil não nos quer! Está farto de nós!

Nosso Brasil é no outro mundo. Este não é o Brasil.

Nenhum Brasil existe. E acaso existirão os brasileiros?

Föl kell fedeznünk Brazíliát!

Az erdők mögött rejtezőt,

közepén hőmpőlygő folyóvizekkel,

az alvó Brazíliát, szegényt.

Be kell telepítenünk Brazíliát.

Síma bőrű, szőke francia,

kövérkés német, nosztalgikus orosz lányokat

kell hát behoznunk pincérleánynak

az éjjeli mulatókba.

És jönnek a hűséges szíriaiak.

A japánokat sem szabad megvetnünk...

Nevelnünk kell Brazíliát.

Tanárokat és könyveket veszünk,

asszimilálunk csiszolt kultúrákat,

tánclokálokat nyitunk és támogatjuk az elitet.

Minden brazílnak lesz saját háza,

benne villanykemence, konyha, úszómedence,

tudományos értékezletnek való nappali.

És gondoskodunk a Technikai Államról.

Dicsőítenünk kell Brazíliát.

Nemcsak páratlan ország.

Forradalmaink bármelyiknél

jelentősebbek – úgyszintén hibáink.

És erényeink? A fennkölt szenvedélyek földje...

A leírhatatlan Amazonasok... A hihetetlen Joao Pessoák...

Imádnunk kell Brazíliát!

Tudom, nehezen fér el ekkora óceán s ekkora puszta

a szegény, kompromisszummal tele szívbe...

Tudom, nehezen érthető, mit akarnak ezek az emberek,

mért gyűlnek össze, mi célja szenvedésüknek.

El kell, el kell felednünk Brazíliát !

Oly fenséges, oly határtalan, oly értelmetlen.

Pihenni akar, távol a mi iszonyú szeretetünktől.

Brazília nem szeret minket! Torkig van velünk!

A másvilágon van a mi Brazíliánk. Ez nem Brazília.

Brazília nem is létezik. S akkor tán vannak brazilok?