Drummond de Andrade, Carlos: Não Passou

Passou?
Minúsculas eternidades
deglutidas por mínimos relógios
ressoam na mente cavernosa.

Não, ninguém morreu, ninguém foi infeliz.
A mão - a tua mão, nossas mãos -
rugosas, têm o antigo calor
de quando éramos vivos. Éramos?

Hoje somos mais vivos do que nunca.
Mentira, estarmos sós.
Nada, que eu sinta, passa realmente.
É tudo ilusão de ter passado.

Igaz volt?
Piciny óráktól elnyelt
apró örökkévalóságok
visszhangoznak az eszem üregében.

Nem halt meg senki boldogtalanul.
Kezem – kezed, ráncos kezünk –
őrzi a régi meleget,
mikor élők voltunk még. Voltunk?

Ma élőbbek vagyunk, mint bármikor.
Hazugság az, hogy egyedül maradtunk.
Amit úgy bánok, mind nem volt igaz.
Illúzió csak, hogy valaha volt.