Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ferreira, José Gomes: De repente lembrei-me da espingarda

Ferreira, José Gomes portréja

De repente lembrei-me da espingarda (Portugál)

(Mais um aniversário melancolicamente

covarde de uma revolução qualquer perdida.)

 

De repente lembrei-me da espingarda

que escondi nos versos por causa da polícia

e não sei onde pára.

 

Guardei-a no fundo das palavras,

perdi a chave do alçapão

e agora, num dia de barricadas com teias de aranha,

que vai ser de mim

sem morte nos dedos?

 

A espingarda! Onde está a espingarda?...

(A boneca, a boneca do Carlos Queiroz...)

... ferrugenta talvez

mas ainda útil nas paradas de névoa

com cartuchos de lágrimas

(de lágrimas secas)

para matar os homens e chorá-los logo.

 

Pertenceu ao Zé do Telhado,

disparou nas guerrilhas do silêncio,

andou nas mãos dos gritos

- clavina

de carregar pela boca

no Museu da Cólera.

 

E agora? Onde está?

Talvez na palavra Amor.

Talvez na palavra Ódio.

Talvez na palavra Medo.

Talvez na palavra Morte.

Talvez na palavra Merda.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://somdatinta.blogs.sapo.pt/arquivo/544883.html

Váratlanul eszembe jutott a puska (Magyar)

(Újabb mélabúsan gyáva érvfordulója

valamelyik eljátszott forradalomnak.)

 

Váratlanul eszembe jutott a puska,

amelyet a verssorok közé rejtettem a rendőrök elől,

és nem tudom, hová tűnt.

Elbújtattam a szavak mélyén,

de elvesztettem a rejtekhely kulcsát,

és most, a pókhálós barikádok napjaiban

mi lesz velem,

ha nincs halál az ujjaimban?

 

A puska! Hol van a puska?...

(A baba. Carlos Queiroz babája...)

... talán berozsdásodott,

bár még így is használható a ködülte hadállásokban,

könnytöltényekkel

(ki nem sírt könnyekével),

alkalmas rá, hogy megöljük az embereket, majd elsirassuk őket.

Zé do Telhado-é, a hírhedt betyáré volt,

a csend zsiványaira lőtt vele,

a dörrenés az igazság hangja volt

– egy elöltöltős

karabély

a Düh Múzeumában.

 

És most? Hol van?

Talán a Szerelem szóban,

Talán a Gyűlölet szóban,

Talán a Félelem, szóban,

Talán a Halál szóban,

Talán a Szar szóban.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap