Ferreira, José Gomes: Recordar torna o mundo mais exacto

(Meditação debaixo da tília do Jardim.)

Recordar torna o mundo mais exacto

com réguas de fumo,

ângulos perfeitos de olhos nos astros

- e a inoncência daquele céu pardo

das manhãs inconcretas

que todos se lembram de ser azul

e não verde para lhe chamarmos oceano

ou folha de árvore.

A realidade é mais confusão

máquina-doida-de-repetir sombras inconcluídas,

bocas dependuradas nos ramos e nas corolas,

destinos de morder o vento,

narinas nas flores,

conluio de pássaros com o sol,

as plantas enganaram-se e deram incêndios em vez de rosas,

construção da Cidade da Morte com pele e cal,

ervas pisadas por espectros

- e este cheiro tão bom a sonho

que torna o mundo mais efémero e real.

As aves nos fios telefónicos alimentam-se de palavras.

(Gondolatok a kerti hársfa alatt.)

Az emlékezés pontosabbá teszi a világot

a füst-léniák

s a csillagokra függesztett tekintetektől bezárt szögek tökélye által

– nem így a meghatározhatatlan általában-reggelek

barnás-szürke egének ártatlansága,

amelyre mindenki úgy emlékezik, kék volt

és nem zöld, hogy óceánnak nevezzük

vagy falevélnek.

A valóság nagyobb káosz,

tébolyult gépezet megállíthatatlanul ontja az árnyakat,

az ágakról és pártákról lecsüngő szájakat,

szelet harapó sorsokat,

orrlikakat a virágokon,

madarak fortélyos szövetségét a nappal,

növényeket, melyek tévedésből tűzvészt virágoztak, nem rózsafejet,

a Halál Városának építését vérrel és mésszel,

szellemektől megtaposott füveket

– és azt az álombéli jó illatot,

amely valóságosabbá varázsolja ezt a tünékeny árnyékvilágot.

A telefonvezetékeken ülő madarak szavakkal táplálkoznak.