Fonseca, Manuel da: Sol do mendigo

Olhai o vagabundo que nada tem

e leva o sol na algibeira!

Quando a noite vem

pendura o sol na beira dum valado

e dorme toda a noite à soalheira...

Pela manhã acorda tonto de luz.

Vai ao povoado e grita:

- Quem me roubou o sol que vai tão alto?

E uns senhores muito sérios

rosnam:

- Que grande bebedeira!

E só à noite se cala o pobre.

Atira-se para o lado,

dorme, dorme...

Nézzétek a csavargót, bár semmije nincsen,

mégis a napot viszi a zsebében!

És amikor egy árokparton rászakad

az éjszaka, fölakasztja a napot

és egész éjjel napsütésben álmodik...

Reggel kábán ébred a fénytől,

beszédeleg a lakott helyekre és üvöltözik:

— Ki lopta el tőlem a napot, ami ott jár, ni, a magasban?!

És néhány komoly úr

morog:

— Micsoda eszement dolog!

És csak éjszaka csendesül meg szegény.

Oldalára dől,

és alszik, alszik...