Gonçalves Dias, Antônio: A száműzetés dala (Canção do exílio Magyar nyelven)

Minha terra tem palmeiras,

Onde canta o Sabiá;

As aves, que aqui gorjeiam,

Não gorjeiam como lá.

Nosso céu tem mais estrelas,

Nossas várzeas têm mais flores,

Nossos bosques têm mais vida,

Nossa vida mais amores.

Em cismar, sozinho, à noite,

Mais prazer eu encontro lá;

Minha terra tem palmeiras,

Onde canta o Sabiá.

Minha terra tem primores,

Que tais não encontro eu cá;

Em cismar –sozinho, à noite–

Mais prazer eu encontro lá;

Minha terra tem palmeiras,

Onde canta o Sabiá.

Não permita Deus que eu morra,

Sem que eu volte para lá;

Sem que disfrute os primores

Que não encontro por cá;

Sem qu'inda aviste as palmeiras,

Onde canta o Sabiá.

Földem teli pálmafákkal,

Dalát fújja csöpp rigó;

Nincs itt csőr, mely csicsereghet

Szebben, mint az ott lakó.

Egünk fodrán több a csillag,

Erdeinkben több vad ébred,

Rónánk csupa virágillat,

Szenvedélyesb ott az élet.

Egymagam töprengek este,

Otthon víg vagyok s bohó;

Földem teli pálmafákkal,

Dalát fújja csöpp rigó;

Földem oly sok kincset őriz,

Mely itt nem található;

Egymagam töprengek este,

Otthon víg vagyok s bohó;

Földem teli pálmafákkal,

Dalát fújja csöpp rigó.

Ne hadd Isten, hogy kimúljak,

Bár reményem elhaló,

Add a hont, hogy újraéljek

Kéjt, mi itt nem kapható,

Add, hogy lássam pálmafámat,

S dalát fújja csöpp rigó.

1843 Júliusa - Coimbra, Portugália