Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Helder, Herberto: Era uma vez um pintor

Helder, Herberto portréja

Era uma vez um pintor (Portugál)

Era uma vez um pintor que tinha um aquário e, dentro do aquário, um peixe encarnado. Vivia o peixe tranqüilamente acompanhado pela sua cor encarnada, quando a certa altura começou a tornar-se negro a partir – digamos – de dentro. Era um nó negro por detrás da cor vermelha e que, insidioso, se desenvolvia para fora, alastrando-se e tomando conta de todo o peixe. Por fora do aquário, o pintor assistia surpreendido à chegada do novo peixe.

O problema do artista era este: obrigado a interromper o quadro que pintava e onde estava a aparecer o vermelho do seu peixe, não sabia agora o que fazer da cor preta que o peixe lhe ensinava. Assim, os elementos do problema constituíam-se na própria observação dos fatos e punham-se por uma ordem, a saber:

 

1)peixe, cor vermelha, pintor, em que a cor vermelha era o nexo estabelecido entre o peixe e o quadro, através do pintor;

 

2)peixe, cor preta, pintor, em que a cor preta formava a insídia do real e abria um abismo na primitiva fidelidade do pintor.

 

Ao meditar acerca das razões por que o peixe mudara de cor precisamente na hora em que o pintor assentava na sua fidelidade, ele pensou que, lá dentro do aquário, o peixe, realizando o seu número de prestidigitação, pretendia fazer notar que existia apenas uma lei que abrange tanto o mundo das coisas como o da imaginação. Essa lei seria a metamorfose. Compreendida a nova espécie de fidelidade, o artista pintou na sua tela um peixe amarelo.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://activarte.blogspot.com/2007/03

Élt egyszer egy festő (Magyar)

Élt egyszer egy festő. Volt egy akváriuma, és benne egy piros hala. A hal békében élt együtt piros színével, amíg egyszer csak – mondjuk így –, belülről feketedni nem kezdett. Először csak egy kis fekete pötty bújt elő a piros mögül, de a pötty aztán álnokul nőtt-növekedett, s végül az egész halat benyelte. Az akvárium előtt a festő elhűlve bámult, hogy új hal születik.

A művész a következőn rágódott: félre kell tennie a képet, amelyen a halat piros színnel kezdte festeni, de mit legyen a hal újsütetű fekete színével? A kérdés elemei tehát a tények megfigyeléséből eredtek, és a következő rendben sorakoztak föl:

 

1. - hal, piros szín, festő, – ahol a festőn keresztül a piros szín az összekötő kapocs a hal és a festmény között;

 

2. – hal, fekete szín, festő, – ahol a fekete szín a valóság álnokságát jeleníti meg, és éket ver a festő eredeti hűségébe.

 

Azon töprengve, hogy a hal miért éppen abban a pillanatban változtatta meg a színét, amikor ő maga biztosra vette hűségét, a festő arra gondolt, hogy ezzel a mutatvánnyal, – onnan az akvárium belsejéből, – a hal azt akarta vele tudatni: csupán egyetlen törvény létezik, amely mind a dolgok, mind a képzelet világát magábanfoglalja. Ez pedig a metamorfózis törvénye. A hűség eme új formájának felismerése után, a művész sárga halat festett a vásznára.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap