Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Helder, Herberto: Todas pálidas, as redes metidas na voz

Helder, Herberto portréja

Todas pálidas, as redes metidas na voz (Portugál)

Todas pálidas, as redes metidas na voz.

Cantando os pescadores remavam

no ocidente — e as grandes redes

leves caíam pelos peixes abaixo.

Por cima a cal com luz, por baixo os pescadores

cheios de mãos cantando.

Cresciam as barcas por ali fora, a proa

aberta como uma janela ao sal.

Metida na voz, toda pálida, a proa

rimava no ocidente com a cal que os pescadores

remavam, cantando grande, pe-

la luz fora. Ao sol, ao sal.

 

E o espírito de Deus como um livro

movia-se sobre as águas.

Com seu motor à popa, veloz, peixe

sumptuoso, o espírito de Deus, motor de um nú-

mero de cavalos, galgava

a antiga face pálida das águas. Enquanto,

cantando as redes,

os pescadores metiam as mãos cheias

de cal pelos grandes peixes abaixo.

E pelas barcas fora a luz remava pe-

lo ocidente todo pálido, rimando

as redes leves com proa.

 

E o peixe espírito de Deus, rangendo

o motor, rompia com um número,

remando todo pálido os seus grandes

cavalos. Deus

cantava no ocidente sobre as redes de cal,

a proa aberta — como as guelras

da luz. E os pescadores

metiam as redes pelo espírito de Deus abaixo.

E os remos rimavam com redes

leves no peixe sumptuoso.

Por ali fora as guelras caíam na voz

dos grandes pescadores.

 

E Deus metido então nas redes, puxado

cor de cal para dentro

das barcas, as mãos cantando cheias

de pescadores.

E sobre as águas rangentes, rompendo

o leve ocidente, os pescadores remavam

o espírito de Deus para terra — peixe

de motor à popa — e a proa

grande aberta.

 

E cantavam o seu peixe sumptuoso, espírito

pálido na leve cal do ocidente

cantando.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://trabalharcansa09.blogspot.com/2010

Teljesen haloványak, a szóba merített hálók (Magyar)

Teljesen haloványak, a szóba merített hálók.

A halászok énekelve eveztek

nyugaton — és a könnyű nagy hálók

lemerültek a halakhoz a mélybe.

Fent a mész fénylőn, lent a csupakéz

halászok énekelve.

Kifelé dagadtak a bárkák, az orruk

ablakként nyitva a sónak.

A szóba merítve, teljesen haloványan, a hajóorr

rímelt nyugaton a mésszel, melyet a halászok

evezőikkel hajtottak, fennhangon énekelve, ki

a fénybe. A napba, a sóba.

 

És az Isten lelke, mint valami könyv,

lebegett a vizek felett.

Számos lóerejű farmotorjával

az Isten lelke, mint pompás hal,

fürgén futott végig

a vizek halovány antik arcán. Eközben

a halászok énekelve,

míg kezük tele volt mésszel, hálóikat

alámerítették a nagy halakhoz.

És a bárkákon kint a fény evezett

a teljesen halovány nyugaton, a könnyű

hálókat összerímeltetve a hajóorral.

 

És Isten hal-lelke, a motort

csikorgatva, evezés közben,

teljesen haloványan, lecsökkentette egy számmal

az ő nagy lovait. Isten

énekelt nyugaton a mész hálói felett,

nyitott hajóorral – mint a fény

kopoltyúi. És a halászok

Isten lelkéért merítették alá a hálóikat.

És az evezők rímeltek a könnyű

hálókkal a pompás halban.

Odakint a kopoltyúk elsüllyedtek

a nagy halászok szavában.

 

És Isten ekkor belemerült a bárkák

belül mészszínű

hálóiba, a halászok tele kezéről

énekelve.

És a csikorgó vizek felett, a könnyű

nyugatot keresztültörve, a halászok

Isten lelkével partra eveztek –

farmotoros – tágranyitott hajóorrú –

halukkal.

 

És az ő pompás halukról énekeltek, a nyugat

könnyű meszében rejlő halovány lélekről

zengedezve.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap