Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Helder, Herberto: "Transforma-se o amador na coisa amada"*

Helder, Herberto portréja

"Transforma-se o amador na coisa amada"* (Portugál)

«Transforma-se o amador na coisa amada», com seu

feroz sorriso, os dentes,

as mãos que relampejam no escuro. Traz ruído

e silêncio. Traz o barulho das ondas frias

e das ardentes pedras que tem dentro de si.

E cobre esse ruído rudimentar com o assombrado

silêncio da sua última vida.

O amador transforma-se de instante para instante,

e sente-se o espírito imortal do amor

criando a carne em extremas atmosferas, acima

de todas as coisas mortas.

 

Transforma-se o amador. Corre pelas formas dentro.

E a coisa amada é uma baía estanque.

É o espaço de um castiçal,

a coluna vertebral e o espírito

das mulheres sentadas.

Transforma-se em noite extintora.

Porque o amador é tudo, e a coisa amada

é uma cortina

onde o vento do amador bate no alto da janela

aberta. O amador entra

por todas as janelas abertas. Ele bate, bate, bate.

O amador é um martelo que esmaga.

Que transforma a coisa amada.

 

Ele entra pelos ouvidos, e depois a mulher

que escuta

fica com aquele grito para sempre na cabeça

a arder como o primeiro dia do verão. Ela ouve

e vai-se transformando, enquanto dorme, naquele grito

do amador.

Depois acorda, e vai, e dá-se ao amador,

dá-lhe o grito dele.

E o amador e a coisa amada são um único grito

anterior de amor.

 

E gritam e batem. Ele bate-lhe com o seu espírito

de amador. E ela é batida, e bate-lhe

com o seu espírito de amada.

Então o mundo transforma-se neste ruído áspero

do amor. Enquanto em cima

o silêncio do amador e da amada alimentam

o imprevisto silêncio do mundo e do amor.

 

 * Luís de Camões - Transforma-se o amador na coisa amada



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://sulparati.weblog.com.pt/arquivo

„Szerelme tárgyává lesz a szerelmes"* (Magyar)

„Szerelme tárgyává lesz a szerelmes" szilaj mosolyával,

fogával, kezével együtt,

mely villámlik a sötétben. Lármát

és csendet hoz magával. A hideg habok zaját

hozza magával és a háta mögött levő égő kövekét.

S ezt az elemi zsibongást utolsó életének

árnyékos csendjével takarja be.

A szerelmes pillanatról pillanatra átváltozik,

és magát a szerelem halhatatlan lelkének érzi,

mely a húst hozza létre távoli légkörökben,

az összes halott dolog legtetején.

 

A szerelmes átváltozik. Belefut a formákba.

És a szeretett dolog kiszáradt öböl.

Akkora terület, mint egy gyertyatartó,

a gerincoszlop és az ülő asszonyok lelke.

Kioltott éjszakává változik át.

Mert a szerelmes minden, és a szeretett dolog

függöny,

melyet a szerelmes szele verdes a nyitott ablak

magasában. A szerelmes

minden nyitott ablakon belép. És verdes, verdes, verdes.

A szerelmes kalapács, mely összezúzza,

mely átformálja a szeretett dolgot.

 

A szerelmes a fülön keresztül lép be, s ezután az asszony,

aki hallgatja, örökre e kiáltással a fején,

úgy lángol, mint az első nyári nap. Az asszony hallja,

s mialatt alszik, átváltozik a szerelmes kiáltásává.

Ezután felébred, és megy, és odaadja magát

a szerelmesének, nekiadja a kiáltását.

És a szerelmes és a szeretett dolog egyetlen

szerelem előtti kiáltássá válik.

 

És kiáltanak és verdesnek. A férfi szerelmes lelkével

verdesi a nőt. És a nő meg van verve, és visszaveri

a férfit az ő szeretett lelkével.

Ekkor átváltozik a világ ebben a harsány szerelmi

lármában, miközben odafent a magasban

a szerelmes férfi és a szeretett nő csendje együtt táplálja

a világ váratlanul beállt csendjét, és a szerelmét.

 

* Lásd: Luís de Camőes – Szerelme tárgyává lesz a szerelmes



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap