Leal, Gomes: A látnok vagy hang és szín (O visionário ou som e cor Magyar nyelven)

1
Eu tenho ouvido as sinfonias das plantas.
 
Eu sou um visionário, um sábio apedrejado,
passo a vida a fazer e a desfazer quimeras,
enquanto o mar produz o monstro azulejado
e Deus, em cima, faz as verdes primaveras.
 
Sobre o mundo onde estou encontro-me isolado,
e erro como estrangeiro ou homem doutras eras,
talvez por um contrato irónico lavrado
que fiz e já não sei noutras subtis esferas.
 
A espada da Teoria, o austero Pensamento,
não mataram em mim o antigo sentimento,
embriagam-me o Sol e os cânticos do dia...
 
E obedecendo ainda a meus velhos amores,
procuro em toda a parte a música das cores,
– e nas tintas da flor achei a Melodia.

1
Hallottam a növények szimfóniáját
 
Bölcs látnok, látomásos, megdermedt sziklaember,
titkokat szülni s ölni: ennyi nekem az élet,
míg óriási kéklő özönt teremt a tenger
és zöld tavaszt az Isten, fönn, magasán az égnek.
 
Úgy érzem, e világtól egész világ rekeszt el,
bolygok, mint más vidékről, más korból idetévedt,
talán ördögnek adtam a lelkemet is egyszer,
fellegjáró magányban talán azóta élek.
 
Az Elmélet acélja s a rideg Eszme dölyfe
bennem a régi Érzést azonban meg nem ölte:
a naptól és a daltól lelkem mámorba révül.
 
Régi szerelmeimnek parancsát megfogadva
a színek muzsikáját kerestem erre-arra,
s virágszínben találtam a nagy Dallamra végül.