Matos Guerra, Gregório de: Jövendőbelijéhez Maria dos Provos-hoz (A Maria dos povos, sua futura esposa Magyar nyelven)

Discreta, e formosíssima Maria,

Enquanto estamos vendo a qualquer hora

Em tuas faces a rosada Aurora,

Em teus olhos, e boca o Sol, e o dia:

Enquanto com gentil descortesia

O ar, que fresco Adônis te namora,

Te espalha a rica trança voadora,

Quando vem passear-te pela fria:

Goza, goza da flor da mocidade,

Que o tempo trota a toda ligeireza,

E imprime em toda a flor sua pisada.

Oh, não aguardes, que a madura idade

Te converta em flor, essa beleza

Em terra, em cinza, em pó, em sobra, em nada.

Kecsességed bőség, szerény Mária,

Alakod minékünk folyvást felragyog:

Rózsás arcodon pirosló hajnalok,

Szemedben, ajkadon a napfény árja,

Mialatt pimasz-nyájasul szeretget

Fess Adoniszként téged a zsenge lég,

Reptetve nemes tincseid szórja szét

Hajfürtöd, mely tökélyt adott kegyednek.

Élvezd, élvezd az ifjúkor virágát,

Mit az idő oly sebtén elfecsérel

Lábbal tapodva szirmát, ha ennyit ért.

Ó ne várd az érett kor hervadását,

Mely ily virágszép ékeket cserél fel

Árnyakkal, porral, hamuval - semmiért.