Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Meireles, Cecília: Szerelmi vallomás háború idején (Declaração de Amor em Tempo de Guerra Magyar nyelven)

Meireles, Cecília portréja
Naschitz Frigyes portréja

Vissza a fordító lapjára

Declaração de Amor em Tempo de Guerra (Portugál)

Senhora, eu vos amarei numa alcova de seda,
entre mármores claros e altos ramos de rosas,
e cantarei por vós árias serenas
com luar e barcas, em finas águas melodiosas.
 
(Na minha terra, os homens, Senhora,
andavam nos campos, agora.)
 
Para ver vossos olhos, acenderei as velas
que tornam suaves as pestanas e os diamantes.
Caminharão pelos meus dedos vossas pérolas,
— por minha alma, as areias destes límpidos instantes.
 
(Na minha terra, os homens, Senhora,
começam a sofrer, agora.)
 
Estaremos tão sós, entre as compactas cortinas,
e tão graves serão nossos profundos espelhos
que poderei deixar as minhas lágrimas tranquilas
pelas colinas de cristal de vossos joelhos.
 
(Na minha terra, os homens, Senhora,
estão sendo mortos, agora.)
 
Vós sois o meu cipreste, e a janela e a coluna
e a estátua que ficar, — com seu vestido de hera;
o pássaro a que um romano faz a última pergunta,
e a flor que vem na mão ressuscitada da primavera.
 
(Na minha terra, os homens, Senhora,
apodrecem no campo, agora...)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.banquetepoetico.com.br

Szerelmi vallomás háború idején (Magyar)

Asszonyom, selyemsátorban foglak szeretni
márvány és hosszúszárú rózsák között, -
szelíd dalokat fogsz énekelni nékem
holdsugárról és ringó ladikokról,
 
(Hazámban, asszonyom, a férfiak
a harctéren vannak most)
 
Hogy szemedet lássam, gyertyát gyújtok majd
fénye pillád és gyémántod simogatja,
villanó gyöngyöd ujjaim közt siklik
és lelkemben perceink áttetsző homokja.
 
(Hazámban, asszonyom, a férfiak
a halálra készülnek fel most)
 
Egyedül leszünk sűrű függöny mögött
és tükreink tüze úgy szikrázik fel,
hogy kristályhűs térded enyhe dombjain
csendes könnyeim árja ömlik el.
 
(Hazámban, asszonyom, a férfiak
öletnek most)
 
Ciprusom vagy, ablakom, oszlopom
és borostyánba öltözött szobor. Kis madár
melytől római ifjú utolsót kérdez -
és éledő tavasz kezében csírázó virág.
 
(Hazámban, asszonyom, a harcmezőn
hősök teteme oszlásnak indul...)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaN. F.

minimap