Mourão-Ferreira, David: Prelúdium (Prelúdio Magyar nyelven)

Tombam secretas madrugadas

e rios densos de pavor

de tuas pernas devassadas

por meu instinto e meu amor.

Em teus joelhos levantados

tocam as pontas de uma estrela

(Quaisquer receios de pecados

empalidecem à luz dela…)

E as tuas ancas repousadas,

pra que o meu corpo se concrente

esperam, cativas, - que as espadas

de amor se cravem no teu ventre.

Titkos hajnalok hullnak földre,

és szerelmem és ösztönöm

által a félelem ömölve:

kibontott lábad vízözön.

Magasba emelt térdeidre

leszállnak a csillag csúcsok.

(bűneidre most csak legyints te,

fényük oly élesen ragyog...)

Elnyugodott szép csípőd

testemet így egy pontra-tartva

rabként vár - s a szerelmi gőg

kardja beledöf hasadba.