Oliveira, Carlos de: Moha (Musgo Magyar nyelven)

Dir-se-á mais tarde;

por trémulos sinais de luz

no ocaso mais obscuro;

se os templos contemplando

estes currais sem gado

ruíram de pobreza.

Dir-se-á depois

por púlpitos postos em silêncio;

peso também a decompor-se

no mesmo pouco som;

se desaba o desenho

da nave antes de fermentar

a cor da sua pedra,

como fermentam leite e lã

de ovelhas mais salinas.

Dir-se-á por fim

que nenhum tempo se demora

na rosácea intacta;

e talvez

que só o musgo dá;

em seu discurso esquivo

de água e indiferença;

alguma ideia disto.

Egyszer elmondatik majd

gyenge fények rebbenése által,

amint a napnyugta sötétül,

ha a merengő templomok,

karámok nyájuk nélkül,

szegénységükbe omlanak.

Elmondatik majd aztán,

némaságra ítélt szószékek által,

melyek apró percenéstől

darabjaikra hullanak;

alázuhan a főhajó

freskója, előtte annak,

tartókövét, hogy megtermékenyítené,

ahogy sóbánya sója élteti

juhok gyapját s tejét.

Kimondatik majd végül,

időzni nem időz semmi idő

a rózsaablak érintetlenségében;

és hogy, s talán,

erről csak a moha ad,

vizekből és közönyből fakadó

lélektelen fecsegésével,

valamiképp fogalmat.