Osório, António: Amor de Goya

Qual das duas, a nua ou a vestida,

contém a sua alma? Seguramente

ambas percorreu poro a poro,

afundou-se no seu peito, na suave

cratera do ventre, na fenda

gomosa que nenhum filho lhe deu

e no bosquete, no acre perfume das axilas;

beijou em ambas os olhos tremendamente inexplicáveis,

o ponto equidistante dos lábios e sua delicada união,

tocou.lhes na anca, nessa parte

que nem a garupa do mais belo dos seus cavalos

excedeu alguma vez

e acariciou-lhes os joelhos,

implorando, sem palavras, morrer entre eles.

Se pudesse trocar de alma, a tua, Goya

esvolheria. Felicidade da pintura:

eis vivo, duplo, evidência cósmica, o que amaste

e tu dentro delas, sangue, carnação, a luz

distante, orgulhosa, dolorida de seus olhos.

Két nő közül a ruhátlan? a felöltözött?

melyik bírja a lelkét? Biztosan

bejárta testük minden pórusát,

elsüllyedt kebleikben és hasuk

lágy kráterében, és a ruganyos

szép résben, mely néki nem szült soha

s a bozótban, a hónaljak fanyar illatában;

s csókolta mindkettő félelmesen titokzatos szemét

az ajkak elválasztó vonalát s a lágy találkozást,

és érintette csípejük, a részt,

melyet legkarcsúbb kancájának fara

sem múlhatott fölül,

és simogatta a térdüket,

szótlanul kérve, hadd haljon meg ott, bennük.

Ha lelket cserélhetnék, én tiéd választanám,

Goya. A festők boldogsága ez:

itt van eleven, megkettőzve mint kozmikus tény, akit szerettél

és te bennük, vér, vágy, fény:

szemükben az a büszke, fájó ragyogás.