Pacheco, Fernando Assis: Tudtod nélkül (Sem que soubesses Magyar nyelven)

Eu cantei este amor sem que soubesses.

Falei de ti com as palavras mais limpas,

viajei (sem que soubesses) no teu interior.

Fiz-me degrau para pisares, mesa para comeres,

tropeçavas em mim e eu era uma sombra

ali posta para não reparares em mim.

Andei pelas praças anunciando o teu nome,

chamei-te barco, flor, incêndio, madrugada.

Em tudo o mais usei de parcimónia

a que me forçava aquele ardor exclusivo.

Hoje os versos são para entenderes.

Reparto contigo um óleo inesgotável

que trouxe escondido aceso na minha lâmpada

brilhando (sem que soubesses) por tudo o que fazias.

Szerelmemről tudtod nélkül zengtem.

Rólad szóltak legtisztább szavaim,

bensődben kéltem útra, s ezt se tudtad.

Talpad alá grádics voltam, étkednek

asztal, bennem mégis elbotlottál,

lábad elé árnyam észrevétlen hevert.

Tereken sétáltam hirdetve neved,

voltál hajó, virág, tűzvész, pirkadat.

S végig takarékra erőltetett

az a kényszerű, az a csak-lobogás.

E versek itt arra vannak, hogy megérts.

Tied apadhatatlan olajom,

Melyet titkon gyújtva hoztam e lámpásban,

hogy fénybe vonja (ezt se tudtad) minden tettedet.