Pessoa, Fernando: As rosas amo dos jardins de Adónis

(Odes de Ricardo Reis)

As rosas amo dos jardins de Adónis,

Essas volucres amo, Lídia, rosas,

        Que em o dia em que nascem,

        Em esse dia morrem.

A luz para elas é eterna, porque

Nascem nascido já o Sol, e acabam

        Antes que Apolo deixe

        O seu curso visível.

Assim façamos nossa vida um dia ,

Inscientes, Lídia, voluntariamente

        Que há noite antes e após

        O pouco que duramos.

(Ricardo Reis ódái)

Adonisz kertjében tünékeny rózsák,

Szívemnek, Lídia, oly kedvesek,

       Hiszen a születésük

       S haláluk napja egy.

Nekik a fény örökké fenn világít,

Mivel a Nap előttük született,

       S mikor leszáll Apolló,

       A sorsuk már betelt.

Eképpen élünk, mi is, Lídia,

Önként, tudatlanul s csak egy napig,

       Két éjszaka között él

       Időnk és elvirít.