Pessoa, Fernando: Autopszichográfia (Autopsicografia Magyar nyelven)

O poeta é um fingidor.

Finge tão completamente

Que chega a fingir que é dor

A dor que deveras sente.

E os que lêem o que escreve,

Na dor lida sentem bem,

Não as duas que ele teve,

Mas só a que eles não têm.

E assim nas calhas de roda

Gira, a entreter a razão,

Esse comboio de corda

Que se chama coração.

A költő mindig tettető.

Oly pompásan csinálja,

Ha szenved is, csak úgy tesz ő,

Mintha valóban fájna.

S érzi a fájdalmat, aki

Csak kiolvassa innen.

Nem valódi, s nem tetteti,

Azt érzi, ami nincsen.

És így köröz, és így tolat,

Hogy szolgáljon az észnek

Ez a felhúzós kis vonat,

Amit szívnek becéznek.