Pessoa, Fernando: Autopszichográfia (Autopsicografia Magyar nyelven)

O poeta é um fingidor.

Finge tão completamente

Que chega a fingir que é dor

A dor que deveras sente.

E os que lêem o que escreve,

Na dor lida sentem bem,

Não as duas que ele teve,

Mas só a que eles não têm.

E assim nas calhas de roda

Gira, a entreter a razão,

Esse comboio de corda

Que se chama coração.

A költő, az nagy színlelő.

Méghozzá zseniális:

valós fájdalmat színlel ő,

még ha valóban fáj is.

És olvasói rendszerint

jól érzik ott a rímben –

nem e kettős költői kínt,

csak magukét, mi nincsen.

S így körbe-körbe járogat,

cicáz az értelemmel

ez a felhúzós kisvonat,

mit szívnek hív az ember.