Pessoa, Fernando: No Ciclo Eterno das Mudáveis Coisas

(Odes de Ricardo Reis)

No ciclo eterno das mudáveis coisas

Novo inverno após novo outono volve

À diferente terra

Com a mesma maneira.

Porém a mim nem me acha diferente

Nem diferente deixa-me, fechado

Na clausura maligna

Da índole indecisa.

Presa da pálida fatalidade

De não mudar-me, me infiel renovo

Aos propósitos mudos

Morituros e infindos.

(Ricardo Reis ódái)

 Az évszakok örök ritmusra járnak

Az új őszt mindig követi az új tél,

       A változó vidékre

       Egyforma visszatérte.

Csak engem nem találnak soha másnak,

S ha búcsúznak is, az vagyok, ki voltam,

       Akit, ki tudja, mért is,

       Gonosz cellája őriz.

A halvány végzet zsákmányául estem,

Nem változom a sok-sok változó közt.

       Eltöltenek a néma,

       Halott szándékok újra.