Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pessoa, Fernando: Christian Rosencreutz sírjánál (No Túmulo de Christian Rosenkreutz Magyar nyelven)

Pessoa, Fernando portréja

No Túmulo de Christian Rosenkreutz (Portugál)

I

Quando, despertos deste sono, a vida,

Soubermos o que somos, e o que foi

Essa queda até corpo, essa descida

Até à noite que nos a Alma obstrui,

 

Conheceremos pois toda a escondida

Verdade do que é tudo que há ou flui?

Não: nem na Alma livre é conhecida…

Nem Deus, que nos criou, em Si a inclui

 

Deus é o Homem de outro Deus maior:

Adam Supremo, também teve Queda;

Também, como foi nosso Criador,

 

Foi criado, e a Verdade lhe morreu…

De Além o Abismo, Sprito Seu, Lha veda;

Aquém não há no Mundo, Corpo Seu.

 

II

Mas antes era o Verbo, aqui perdido

Quando a Infinita Luz, já apagada,

Do Caos, chão do Ser, foi levantada

Em Sombra, e o Verbo ausente escurecido.

 

Mas se a Alma sente a sua forma errada,

Em si que é Sombra, vê enfim luzido

O Verbo deste Mundo, humano e ungido,

Rosa Perfeita, em Deus crucificada.

 

Então, senhores do limiar dos Céus,

Podemos ir buscar além de Deus

O Segredo do Mestre e o Bem profundo;

 

Não só de aqui, mas já de nós, despertos,

No sangue actual de Cristo enfim libertos

Do a Deus que morre a geração do Mundo.

 

III

Ah, mas aqui, onde irreais erramos,

Dormimos o que somos, e a verdade,

Inda que enfim em sonhos a vejamos,

Vemo-la, porque em sonho, em falsidade.

 

Sombras buscando corpos, se os achamos

Como sentir a sua realidade?

Com mãos de sombra, Sombras, que tocamos?

Nosso toque é ausência e vacuidade.

 

Quem desta Alma fechada nos liberta?

Sem ver, ouvimos para além da sala

De ser: mas como, aqui, a porta aberta?

…………………………………

Calmo na falsa morte a nós exposto,

O Livro ocluso contra o peito posto,

Nosso Pai Rosaecruz conhece e cala.”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://anubysp.blogspot.com/2009/06

Christian Rosencreutz sírjánál (Magyar)

 

I

Majd ébredvén az álomból, hogy éltünk,

Megtudjuk-e, hogy mik vagyunk, mi volt

E Testbe-hullás, Éjbe-merülésünk,

Mi Lelkünkre vakságot lakatolt,

 

És mindannak, mi feltűnt, folyt és eltűnt,

Titkolt Igazságát megérjük ott?

Már szabadon sem érti azt a Lelkünk,

Nem tudja Isten sem, ki alkotott.

 

Isten egy felsőbb Istennek fia,

Magasból mélybe hullott Isten-Ádám;

És igazságát rejti az Atya,

 

Mint tőlünk Ő, tőle e magas Isten

A Mélyen túlra, Szellemébe zárván,

S mi nem látjuk Világunkban, e Testben.

 

II

Az Ige nem hatol e földi térig.

A Káoszból árnyékként magasodva

A Végtelen Fény föltámad kioltva,

S a távollévő Ige ránk sötétlik.

 

Ha Árny-ruháját Lelkünk rossznak érzi,

Világ Világa Tökéletes Rózsa

Igéjét fölkent népének kimondja,

Krisztusban nékünk megfeszítve fénylik.

 

Urak, kik égi küszöbön megálltok,

Járjuk az Istenen túli világot,

A Mester Titka, a Jó ott megjelennek;

 

Keressük hát, kiket e juss megillet!

Megszabadított Krisztus vére minket,

S meghalt Isten, amikor megteremtett.

 

III

Valótlanok vagyunk, bolyongó árnyak,

Akik a létezésüket alusszák,

S az Igazságra álmukban találnak,

S mivelhogy álmuk, igazuk hamisság.

 

Az Árnyékok árnyék-testekre vágynak,

Hogyan is éreznék, a test valóság?

Árnyék-kezem csak árnyékok után kap,

De távollét, üresség e tapintás.

 

E zárt Lélekből minket ki ereszt ki?

Vakon füleljük a Túlnani zaját.

...S az ajtó nyitva? Hogyan? Nem rekeszt ki?

 

Hamis halálát bemutatva nyugszik,

A titkos könyv mellére téve fekszik,

Rosaecruz Atyánk hallgat s látva lát.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.freeweb.hu/takacszsuzsa/takacs_versford.htm#_Toc187753865

minimap