Pessoa, Fernando: Prazer

(Odes de Ricardo Reis)

Prazer, mas devagar,

Lídia, que a sorte àqueles não é grata

Que lhe das mãos arrancam.

Furtivos retiremos do horto mundo

Os depredandos pomos.

Não despertemos, onde dorme, a Erínis

Que cada gozo trava.

Como um regato, mudos passageiros,

Gozemos escondidos.

A sorte inveja, Lídia. Emudeçamos.

(Ricardo Reis ódái)

        Gyönyör, de lassudad!

A sorsunk, Lídia, nem bőkezű,

       Ha üstökön ragadjuk.

E föld gyümölcsének almafáját

       Raboljuk meg titokban!

Az aluvó Erinniszt föl ne keltsük,

       Gyönyörünk megtorolná.

Rejtett patakként éljük életünket,

       Csöndesen utazók, mi!

A sors irigy. Csitt, halkan, Lídia!