Régio, José: A ketrec és a vadállatok (A Jaula e as Feras Magyar nyelven)

Vivem centos de doidos nesse hospício

(Quem no diria, olhando cá de fora…?!)

E o portão dança já no velho quício,

Dança, e faz entrar mais a toda a hora…

Trazem todos um sonho, um crime, um vício,

E foram reis lá muito longe, outrora…

E em seus rostos de espanto ou de flagício

Não sei que ausência atroz se comemora !

Faz medo e angústia olhá-los bem nos olhos;

E, lá por trás das grades e ferrolhos,

Estoiram de ansiedade desmedida.

- Meu corpo, ó meu hospício de alienados !

Abre-te aos meus desejos enjaulados,

Deixa-os despedaçar a minha vida !

Őrültek hazája ez az ispotály

(hinné, ki odakintről nézi őket ... ?)

Nyűtt sarokvasán a kapu táncot jár

S be egyre több jövevényt özönöltet.

Gyarlók mind: álmot és sok bűnt hordnak, bár

Királyként élték meg a múlt időket ...

Gonosz arcukra kiül a borzadály

Kegyetlen hiány-emléktől gyötörtek.

Szemükbe ijesztő nézés költözött

És ott a rácsok és a zárak mögött

Csökött türelmük robbanásig feszül.

- Test, idegeneknek szolgálsz menhelyül!

Nyílj meg, vágyaim bezárni nem lehet

Engedd, szaggassák szét az életemet.