Rosa, António Ramos: Da grande página aberta do teu corpo

Da grande página aberta do teu corpo

sai um sol verde

um olhar nu no silêncio de metal

uma nódoa no teu peito de água clara

Pela janela vejo a pequenina mão de um insecto escuro

percorrer a madeira do momento intacto

meus braços agitam-te como uma bandeira em brasa

ó favos de sol

Da grande página aberta

sai a água de um chão vermelho e doce

saem os lábios de laranja beijo a beijo

o grande sismo do silêncio

em que soberba cais vencida flor

Tested nagy nyitott könyvéből

zöldsugarú nap tűz felém

egy meztelen pillantás izzik a fémcsöndben

s egy vízcsöpp gyémánt-nyoma melleden

Az ablakon át látok egy sötét rovart

végigfutni az érintetlen pillanat zsenge hajtásán

karjaim mint zászlók lengenek

ó lép-sejt napocskák

A nagy nyitott könyvből

vörös és édes talajból árad a víz  

csókra csókok s kinyílnak a narancsajkak

a csönd hatalmas földrengése után

vissza milyen gőgbe hullasz legyőzetett virág